MCT diéta

A 60-as évek végén felfedezett közepesen hosszú szénláncú zsírsavak könnyebben szívódnak fel, és hajlamosabbak a ketontest képződésre, mint a hagyományos „étrendi” zsírok.

 

1971-ben Peter Huttenlocher írt elő magas MCT tartalmú étrendet 12, addig még kezelhetetlennek tűnő, állandó görcsökkel küzdő betegeinek. Az MCT terápia hatásosnak bizonyult az epilepsziában, de erős hasi görcsöket, hascsikarást, puffadást váltott ki. Ezen kellemetlenségek ellenére is 11-en folytatták a diétát.

 

MCT zsírok

A szénhidrátok és zsírok a szervezetben vízoldékony molekulákká alakulnak, melyek a vérárammal közvetlenül az emésztőrendszerbe jutnak. A folyamat végén belépnek a májban a nyirokrendszeren keresztül, ahol a zsírsavak ketontestekké alakulnak. Az MCT alapú ketogén terápia azt javasolja, hogy az étrend zsírtartalmának 30-60 %-a származzon MCT zsírokból. Jó források közé tartozik az MCT-olaj, a kókusz olaj és egyéb kókuszból származó élelmiszer, mint például kókusztej és kókusztejszín. Mivel MCT zsírok gyorsan átalakulhatnak ketontestekké, így gyorsabb ketózis érhető el vele. Az MCT ketogén terápia lehetővé teszi a nagyobb szénhidrát- és fehérjebevitelt, így esetleg könnyebb kivitelezni a diétát. De ne feledkezzünk meg a fent említett mellékhatásokról.

Az MCT alapú terápiát gyakran használják Angliában és Kanadában, ritkán használják az Egyesült Államokban. Az MCT diéta rugalmasabb ételválasztékot tesz lehetővé, magasabb szénhidrát- és fehérjebevitelt enged meg. Mivel az MCT (közepes lánchosszúságú triglicerid) több ketontestet képes termelni, kevesebb a teljes zsírszükséglet, ezáltal lehetővé teszi, hogy több szénhidrát és a fehérje szerepeljen az étrendben.